Kezdőkör

Ajjaj…

Ez valami hihetetlen, mintha gúnyolódnának rajtunk.  Miután elindult a blogunk – leszámítva a Moldova elleni meccset – sorozatosan jönnek a sorscsapások. Úgy gondoljuk, hogy Huszti reakciója is ilyen jellegű történet.

Nem szükséges érzékeltetni, milyen rosszkor határozta el magát Huszti erre a lépésre. Sajnos pont akkor tette ezt meg, amikor végre csapatszellem jött létre. Erősebb lett a csapatkohézió, erre kitálal  futballistánk. Miért most kellett ezt csinálni? Egyáltalán, miért kellett a nyilvánosság elé tárni ezt?

Megértjük, hogy Husztinak fájdalmas volt a játéklehetőség hiánya, de ez nem megoldás. Nem tudom, miért nem lehetett ezeket a dolgokat személyesen megtárgyalni Egervárival. A Zenit légiósa nagy hibát követett el ezzel, nem csak a saját karrierjét illetően, hanem újabb szakadékot nyitott a csapaton belül, és már csak Egervárin múlik, mikor és hogyan tudja kibékíteni a feleket. Mert ha valamiről sokat mond (vagy árulkodik) a levél, az az, hogy a csapat gyengébbik fele sajnos  kóstolgatja az  edzői stábot.

A megoldás csak egy lehet: ha a csapat ellen történik vétség, azt a legmagasabb kiróható büntetéssel kell megtorolni. A sértettséget meg mindenki tartsa szépen magában, és ne a feltörekvő, nála többre hivatott generáció tagjait ócsárolja amiatt, hogy most kevésszer jut lehetőséghez, sőt hamarosan amúgy sem fog.

Végső soron azért sajnáljuk, hogy Huszti elment, pengés, jó játékos volt, de ezzel az üggyel ő halott lett. Nem akarunk több hullát látni!

HAJRÁ MAGYAR FOCI!

Dani:

Blogunk elindítása óta (nem nagy idő, de soknak tűnt) összejött az első siker!

A válogatott tétmeccsen behúzta a három pontot, és ez számunkra a legnagyobb öröm, ami focipályán történhet. Persze voltak negatívumok, ezekről is megemlékezünk a későbbiekben, de mindenekelőtt szögezzük le: Szép volt, Fiúk, a magyar labdarúgásnak bármilyen kis siker nagy siker jelen pillanatban!

Magyarország - Moldova EB- selejtező, szemerkélő eső, majd’ tízezer néző az újpesti stadionban. Ezen a ponton egy picit álljunk is meg, van miért… Újpesten régóta rendeznek válogatott meccseket, és visszatérő probléma a beléptetés megoldása. Illetve a megoldás szándékának tökéletes hiánya. Emberek ezrei préselődnek be egy(!) félig nyitott kapun, megy az anyázás, a dühöngés, azonkívül - valószínűleg a világon egyedülálló módon - ebben a stadionban minden alkalommal félház van a Himnuszok alatt, és a 30. perc táján telnek meg a lelátók. Ez nem Európa, ez a Balkán legmélye. A legfurcsább az az egészben, hogy teljesen értelmetlen a szurkolók szivatása, hiszen jegye mindenkinek van, balhé meg, mióta az eszemet tudom, nem volt válogatott találkozón. Na mindegy, erről ennyit.

A meccs kifejezetten jól indult, birtokoltuk a labdát, támadgattunk, érződött a tudásbéli fölény, viszont nem mutatkozott meg lövésekben, helyzetekben. Ez egy idő múltán már idegesítő volt, szép lassan pedig a moldávokat is magukhoz térítette. Elkezdtek éledezni, passzolni, és az első játékrész legnagyobb helyzete is előttük adódott. Egervári Sándor előzetesen azt nyilatkozta, hogy ezen a meccsen a támadójátékon lesz a hangsúly, és azon, hogy a labdát minél többet az ellenfél térfelén tartsuk. Nos, ebből kevés látszott…

A második félidő elején cserével kezdtünk, amely meghatározónak bizonyult. Beállt Szalai Ádám, ezáltal - rég nem látott módon - két magyar csatár volt a pályán. Szalai remekül játszott, elképesztően jó felépítésű, a fellőtt labdákat remekül tartja meg, illetve fejeli tovább. A két magyar gól gyönyörű volt, érezhető volt, hogy megszűnt a görcsösség a fiúkban, és elkezdtek cselezni, mozogni… egyszóval FOCIZNI!

Ezért volt - legalábbis számomra, és a káromkodásokból ítélve a körülöttem álló néhány száz szurkolónak is - érthetetlen Egervári húzása, amikor becserélte Vanczák Vilmost. Egy lendületben lévő, folyamatosan támadásban lévő csapatot állított át védekező üzemmódra, aminek eredményeképp majdnem sikerült elvesztenünk két pontot a végén. Persze nyilván megvolt a csere oka, a kapitánnyal minden egyéb szempontból nagyon meg vagyunk eddig elégedve, de ez érthetetlen. Főleg a lelki oldala miatt. Szemmel látható volt Gerán, Dzsudzsákon, és a többieken is, hogy nagy teher került le a vállukról, kezdtek szép dolgokat csinálni. Az edzői húzás pedig épp azt sugallta, hogy megvan a meccs, nyugi, szépen húzódjunk be, csak semmi trükk, húzzuk ki valahogy. Ráadásul a védelem nemhogy szilárdabb lett volna, inkább úgy tűnt, hogy az öt védő már-már zavarja egymást (lásd: a vendégek gólja előtti szerencsétlenkedés).

A csapat a lehetőségekhez képest a legjobb összeállításban játszott, Egervári jól eltalálta a dolgokat. A kapuban Király Gábor biztos pontnak tűnik, képességei alapján mindig is világklasszis volt, az utóbbi időben pedig úgy tűnik, hogy a lepkevadászattal is felhagyott. Lázár Pál üde színfolt, a svédek ellen is remekül játszott, rendkívül gyorsan beilleszkedett, felvette a nemzetközi ritmust. A Juhász - Lipták páros is biztató középen, Liptáknál érezhetően hiányzik az éles meccsek rutinja… Laczkó nem rossz, de sokat kell még fejlődnie, kíváncsian várjuk, hogy Kádár mikor kap szerepet a nagyválogatottban. Elek Ákos teljesen észrevétlen volt, de jól szűrt. Ezen a poszton borzasztó erős lehet a válogatott, hiszen ott van Vadócz is, illetve a fiatalok közül hamarosan berobbanhat Varga és Vass Ádám.

Most rajtad a sor, Zsolti, te hogyan láttad?

Zsolti:

Miután az u-21-ről én írtam részletesebben, csak néhány kiegészítést fogalmaznék meg. Nekem is nagyon hasonló a véleményem, szenvedős, „alakulós” meccset játszottunk, de örömteli volt, hogy az első játékrészben mutatott színvonaltalan játék után a második félidő első húsz percét fel tudtuk pörgetni. Kár volt a végéért, körülbelül háromszor takartam el a szemem, hogy ne lássam, ha esetleg gólt kapnánk, ilyenkor mindig a Dani szólt, hogy minden rendben. Nem kellett volna elveszíteni az önbizalmunkat egy bekapott gól után, az ellenfél térfelén kellett volna tartanunk a labdát, szögleteket, további gólokat kellet volna kiharcolni. Szerencsénk volt, hogy nem bosszulta meg magát a túl erőteljes kitámadás. Azaz megbosszulta, meg is kaptuk a gólt, hála az égnek, csak az utolsót.

Engem is rendkívül irritált Egervári cseréje (Rudolf-Vanczák). Nagyon örültem, hogy - általunk  jeligéinkben megemlített - fantasztikus falábú focistáink (Tóth Balázs, Molnár Balázs, Vanczák Vilmos, Tőzsér Dániel, Bodnár László és Tímár) nagy részét Egervári kipaterolta a válogatottból, de sajnos ott maradt hírmondónak Vanczák, aki hihetetlen körülményes és nehézkes nemzetközi szinten, ezt nem engedhetjük meg magunknak. A többiek szerintem mindannyian a válogatott szint környékén vannak. A játékosokat tízpontos skálán értékeltem:

Király: 6 - Amit kellett, megfogott, nem nyúlt mellé, biztos pont a kapuban egyelőre.

Lázár: 6 - Ügyes, technikás bekk, támadni és védekezni is tud, kicsit rutintalan és bizonytalan még.

Lipták: 6 - A Videoton védője is néha bizonytalankodik, de ezt is írhatjuk a rutintalanság számlájára. Ma jól teljesített.

Juhász: 6 - A védelem oszlopa, most is jól söprögetett, sőt Komannak adott egy gólpasszt.

Laczkó: 5 - Nálam ő a védelem gyengébb pontja, rutintalan ő is, sokszor átjátszották.

Elek: 6 - Noha néhány labdát elszórt, sokat vissza is szerzett, volt egy szép felfutása.

Dzsudzsák: 6 - A PSV labdarúgója küzdött, hajtott, voltak szép megmozdulásai, de kicsit görcsösnek tűnt. A közönségnek tetszett a produkciója.

Gera: 6 -  Zoli szívvel-lélekkel küzdött, de most nem megy annyira neki, mint múlt évben.

Koman: 7 - Nálam ő a meccs embere. Jól futja be a területeket, remek passzai, cselei vannak, egyértelműen Gera utódja. Szép gólt lőtt, igazi „suhintós” volt!

Czvitkovics: 5 - Nagyon eltűnt a mezőnyben. Volt egy veszélyes szöglete.

Rudolf: 7 - Nagyot küzdött ő is, kár volt lecserélni, helyenként rafkós cselei voltak. Gyönyörű góllal örvendeztetett meg minket.

Cserék:

Szalai: 6 - Döntő érdemei vannak abban, hogy megváltozott a játék képe. Jó felépítésű támadó, rendre jól tartja meg a labdákat. Izomállat !

Vanczák: 4 - Inkább ne is mondjunk semmit…

Vadócz: Nem volt ideje sokat csinálni, jól segített be a védekezésbe.

Dani:

Összességében nagy öröm, hogy végre nyertünk, ne is foglalkozzunk most mással!

Legközelebb San Marino jön, ellenük is kötelező a győzelem, utána pedig önbizalommal telve várhatjuk a nagycsapatok elleni ütközeteket!

Sziasztok!

Mai témánk az u-21 meccse lesz! Miután elég ideges lettem a látottaktól, inkább úgy döntöttem, hogy ma fogok hozzá az elemzéshez.

Nem könnyű az élet, megint kritikával kell kezdjem az írást, de sokakkal ellentétben egyáltalán nem vagyok letörve még egy ilyen hétvége után sem. Mivel Dani dolgozott, ezért csak én tudtam megnézni a meccset, hát mit is mondjak, nem volt felemelő látvány. Mindenesetre nem volt igazságos az ellenfél győzelme. Végig a kezünkben tartottuk a meccset, mentünk, űztük-hajtottuk őket, nekik csak egy-két kontrára maradt esélyük, amik idővel egyre kevésbé voltak veszélyesek. A második félidőre egyszerűen érthetetlen módon visszavettünk, nem tudom az okát pontosan, de mintha a tét nyomta volna rá a bélyegét a teljesítményünkre, de akár el is fáradhattunk, és sajnos bekövetkezett a futball örök törvénye: ha nem rúgjuk be a gólhelyzeteinket, mi fogunk gólt kapni.

Hol is kezdjem, hát a védelem nem volt túl acélos, meglepően gyengén játszott Kádár, Debreczeni nem bírta erővel a második félidőt, a Robson-Kanu-gyerek nagyon megforgatta, de ő se lett volna annyira veszélyes, ha kicsit jobban odafigyelünk. Lázár nagyon hiányzott, Szokol is jó, de még rutintalan. Pintér volt a legbiztosabb pont.

A középpályán eleinte sok labdát szereztünk, de a második félidőre mintha elvesztettük volna ezt a képességünket. Viszont egyre gyakrabban eladtuk a labdákat, nem tudtunk kibontakozni támadásban, a helyzeteink egy-két kivételtől eltekintve esetlegesek voltak. Nagyon gyenge volt Gosztonyi, Korcsmár sajnos öngólt fejelt, Gyömbér küzdött-hajtott, de kevés volt, Farkas meg végre hozhatná azt, amit régen tudott a Dinamo-ban. A cserék is gyengék voltak tegnap, Kulcsár meg egyenesen katasztrófa, nem értem, miért nem hívják be helyette Tóth Bencét a fradiból…

A csatárunk, Németh Krisztián nagyon ügyesen tartja a labdákat, jól cselez, de sajnos most előjött nála egy régi hibája, amit még nem tudott kinőni: nem veszi komolyan a meccset. Most se koncentrált eléggé, habár így is volt hat helyzete, ami azért mindent elárul. Vele kapcsolatban elfogult vagyok, nagyon szeretem, ahogy játszik, de most már meg kéne tanulnia alázatosnak lenni pár helyzetben, nem mondom, hogy mindig, mert elég, ha zlotyira gondolunk, néha jót tesz az arrogancia a pályán, a jó értelembe vett önbizalom, csak ne vigye túlzásba. Szatmári meg eltűnt a mezőnyben, nem volt túl veszélyes. Futács Márkó és Lencse se hozta, amit tudnak. Lencse engem kicsit irritál, ráadásul én már nagyon rég nem láttam gólt lőni.

Összességében az volt a bajom, hogy nem koncentráltunk eléggé, sajnos ez megbosszulta magát. Szétszedték a csapatot, ami miatt kénytelen vagyok kritikával illetni a szövetségi kapitányokat, akik egyébként jó szakemberek. Ha kivette Komant, ki kellett volna vennie Némethet is, Gosztonyit is, Kádárt is és még sorolhatnám, hiszen Koman volt ennek a csapatnak az esze. Viszont az A-válogatottban nincsenek meg azok a játékosok, akikkel együtt zsugázott, akiknek meccsenként ötször képes volt gólpassz-szintű átadásokat szállítani. A tehetség megvan, csak a gondos válogatási elv hiányzott, tipikusan két ló közé estünk. Remélem, levonják az illetékesek ezekből a vereségekből a tanulságot. Bízzunk továbbra is bennük, hajrá magyar foci!

Más:

A felnőttekről még egy megjegyzés: könnyen „Gera-ügy” lehet abból, hogy a rendre jól játszó Dzsudzsákot lecseréli a szünetben Egervári. Én megértem, hogy konzervatívabb edző, nem szereti a pénzes focistákat, de azt gondolom, hogy Balázs jelenleg messze a legértékesebb tagja a válogatottnak, nincs semmi értelme „jegelni” őt személyes okokból. Mindkét fél érdeke, hogy zökkenőmentes legyen a kapcsolat edző és játékos között. Remélem így is lesz

A válogatott alakul, szerintem jó kezekben van, ha összeszoknak, ki fognak jönni a jó focistáink erényei. Dzsudzsák az őrületbe kergeti a moldáv védőket, Koman és Gera szórja a labdákat, Elek megszűri a középpályát, a védőink rettegésben tartják a moldáv csatárokat. Talán az is a baj, hogy még kicsit gyenge a kispadunk, majd az u-korosztály segít!

Mindenkinek további jó szurkolást kívánok, tartsunk ki a magyarok mellett, a szurkolók tudják őket átlendíteni a holtponton. Hajrá: magyarok!

Zsolti

Dani:

Sziasztok!

Na jó, elkezdjük a blogolást!

Sajnos minden erőfeszítésünk ellenére rossz hírrel kell kezdjük!

Megint kikaptunk a svédektől. Oké, az első reakció nyilván az anyázásé, de mégis, miért nem tudunk ezek ellen a favágók ellen nyerni??? Miért? Ez nem lehetne olyan megerőltető feladat. Nagyon sajnáljuk, hogy rögtön ilyen rossz véleményt kell megfogalmaznunk, nem ilyen szellemben akartunk írni.

Ez volt Egervári Sándor első tétmeccse szövetségi kapitányként, a várakozások szokás szerint az egekben, a csapatnál biztató változások, reménykeltő nyilatkozatok, joggal hihettük, hogy végre megtörik az immáron évtizedes átok, és legalább egy pontért utazunk Stockholmba,

A kezdőcsapat kifejezetten-legalábbis a Koeman-érához viszonyítva-támadó felfogású lett, és Egervári bátran bevetette a fiatalokat, ahogy elvártuk tőle.

Zsolti:

Oké Danikám, igazad van, de ez egyszerűen nem fér a fejembe, hogy hogyan lehet Egervárinak lecserélni Dzsudzsákot. Azt a játékost, aki meghatározó, mondhatni az egyik legjobb magyar focista. Mi van velünk? Tíz éve kijárok meccsekre, most is megvettem a moldávok ellen a jegyet, de ezt nem lehet már elviselni, hogy a középszerű svédek ellen kapunk ki megint. Hol rontjuk el? Természetesen nem tudom. Örülnék neki, ha lenne megoldás, csak félek, hogy erről a szintről nehéz előrébb jutni.

Oké, Danikám, csak mi mások vagyunk a pályán, mi szenvedélyesen szeretjük a focit, imádjuk a váratlan cseleket. Az én fájdalmam az, hogy a válogatott játékosaink is zseniálisan csinálják ezeket, csak egyszerűen nem jön be nekik valahogy tétmeccsen. Nem értem. Reméljük ennél pozitívabban tudjuk már értékelni a moldávok elleni meccset. A totóóóóba! Tímár hiányzott csak (újabb értelmezés: Tímár volt az, aki aláfutott ibrának régen...). HAJRÁ MAGYAROK!!!

Dani:

Zsolti…  A Te vesszőparipád, hogy bármi történjék is, viszonyuljunk mindig pozitívan a magyar focihoz!Ennek jegyében megpróbálom ebben a meccsben is megtalálni az előremutató dolgokat.

Először is: vége a Koeman-érának, és minden valószínűség szerint a legalkalmasabb magyar edző került a kapitányi posztra. Egervári egyrészt intelligens, másrészt ismeri az NB1-es játékosokat és az U21-es generációt, akikben bízunk. Komant máris játszatja, Németh Krisztiánt is biztos fel fogja hamarosan hozni.

A meccs első félideje nem volt rossz, voltak egész pofás támadásaink. Ami számomra érthetetlen, hogy Gera és Dzsudzsák miért nem tud olyan eredményesen játszani-akár előkészítésben, akár befejezésben-, ahogy klubjaikban teszik. Emellett hiányoltam egy erőteljes centert. Szalainak véleményem szerint lett volna keresnivalója ezek ellen a 2 méteres, lassú védők ellen. Rudolfot szeretem, de eléggé el volt veszve egyedül.

A második félidő fényévekkel gyengébb volt, muszáj lesz kialakítani egy alapvédelmet, akik megtanulnak együtt játszani, ezzel lehetne elkerülni az állandóan visszatérő helyezkedési hibákat. Az első gól meg is pecsételte a sorsunkat, érződött, hogy plusz erőket már nem fognak tudni mozgósítani a mieink. Az egyetlen érthetetlen húzás számomra is Dzsudzsák lecserélése volt- a kapitány szerint nem védekezett eleget. Na igen, viszont előrefele csak az ő játékában volt veszély. Huszti nem sokat tett hozzá a meccshez…

Kedden jönnek a moldávok, kint leszünk, és reméljük, egy önbizalomnövelő, nagy gólkülönbségű (kicsi is jó) győzelemnek örülhetünk! HAJRÁ MAGYAROK!!!

Zsolti:

Dani, igazad van, legyen a zárszó az enyém! Egyetértek, nagyon sok okos dolgot megfogalmaztál. Egy-két dologgal kiegészíteném!

Szerintem Laczkó és Lázár tök jó megoldás a széleken, nekem Liptákkal van bajom, és nem azért mert tehetségtelen lenne. Sajnos elég darabosnak tűnik, talán Kádár vagy Debreczeni lehetne a megoldás a helyén, de ők még rutintalanok. Azt se értettem, hogy Egervári miért nem hívta be Kádárt, amikor folyton arról beszélt, hogy nála alapvetően kezdő lenne az A-válogatottban.

Nálam kevés volt Gera, egyszerűen több felelősséget kéne vállalnia! Ez a teljesítmény gyenge egy zsenitől.  Én is hiányoltam Szalait, jól jött volna egy erőcsatár.

Azért szeretnék mindenkit emlékeztetni, hogy az u20 is úgy kezdett Üvegszemű Sanyi bácsival, hogy kikaptak 3-0-ra, csak aztán szinte minden meccset megnyertünk!

Végezetül bizakodjunk, reménykedjünk, hogy fokról-fokra jobbak leszünk, HAJRÁ MAGYAROK!

Totóirat: új jelige:

HAKAN ERICSSON!!!!

Sziasztok!

Zsolti és Dani vagyunk, jó barátok, a magyar foci elkötelezett hívei. Töretlenül hiszünk abban, hogy régi nagy futballhagyományunk, labdarúgó-varázsunk újjá fog éledni, aminek jelei véleményünk szerint az elmúlt egy-két évben erőteljesen megmutatkoztak.

Elsőként Gera Zoli szereplése volt nagy hatással a közvéleményre, aki üstökösként robbant be a honi labdarúgás mezőnyébe, hogy aztán később egészen kupadöntőig vezesse csapatát.  Az ezt követő jelenségek véleményünk szerint jelentősen felgyorsultak: egyre több magyar tehetség állta meg a helyét egyre nevesebb klubokban, egyre több csapat kezdett el tudatos akadémiai nevelést kiépíteni, egyre több együttes jutott el sokáig a rangos európai kupákban, és még sorolhatnánk. Az igazi felzárkózás kezdeteit azonban úgy gondoljuk, hogy két tényező, az U20 győzelmi őrülete és a DVSC bravúros szereplése jelentette, ezzel pedig valószínűleg nem nagyon állítottunk újat.

Úgy éreztük, hogy - mivel Magyarország 10 millió szövetségi kapitány hazája J - muszáj kifejeznünk akár szóban, akár írásban, hogy mit gondolunk a magyar és a nemzetközi futball fontosabb eseményeiről, mivel úgy véljük, hogy sajnos a magyar közélet nagyon negatívan áll hozzá az egyébként szerintünk túlságosan lesajnált honi labdarúgáshoz. 

Mi hisszük, hogy a focink egyedi, „magyaros”, cselezős,” trükközős”, taktikus, egyszóval különleges vonásai vannak, amiket egy kis önbizalommal ki lehetne hozni tehetségeinkből.

A mi feltett szándékunk az, hogy kezdeményezzük a magyar focit negatív színben feltüntető, lekezelő vélemények megszűnését, pozitív hozzáállást sugározzunk a focinkról, és szurkoljunk a mieinknek! Úgy érezzük, hogy az egyre javuló színvonalú hazai labdarúgás erre előbb vagy utóbb alapot fog adni.

Félreértés ne essék, mi is tisztában vagyunk a magyar futball hiányosságaival, gyengéivel. Nekünk azonban  pont az a célunk, hogy az emberek ne egyből nekiessenek, szidják  és lesajnálják a focinkat, hanem álljanak ki mellette, támogassák és szurkoljanak neki még a nehezebb pillanatokban is (na jó, azért néha elszáll az ember agya, lásd magyar-svéd utolsó perce…). Ebből kifolyólag blogunk írásai alapvetően bizakodó hangvételűek lesznek, bár fel fog kerülni egy-két negatívabb poszt is.

Magunkról tömören annyit, hogy kb. 10-1 éve járunk együtt válogatott meccsekre, néha klubmeccseken is megfordulunk. Kiskorunktól kezdve minden nyáron együtt focizunk napi öt órát, sőt még évközben is sokat találkozunk, ha tehetjük. Ahogy az elején említettük, rajongunk a magyar fociért, mert tudjuk, hogy milyen kincseket rejt, és reméljük, hogy ezek hamar feltárulnak előttünk.

Reméljük, hogy felkeltettük az érdeklődéseteket, és követni fogjátok az írásainkat, mindenféle hozzászólást szívesen látunk!

Hajrá magyar foci!

Jeligéink: Totó, múúúr, blagonadezsdinsz, hihihihihi, teszed utad lábamból, kötényverseny, filippini-fivérek, agyérverseny, boci-tóthbazsa-tőzsérdani-molnárbazsa,

VANCZÁK VILIÍÍÍÍ-TÍÍÍÍÍMÁÁÁÁÁÁÁÁR:

CSAK NE SZALADTÁL VOLNA ALÁ!!! … (Ezek értelmét az írások feltárjákJ!)

Üdvözlettel:

Dani és Zsolti – Zsolti és Dani