Ajjaj…

Ez valami hihetetlen, mintha gúnyolódnának rajtunk.  Miután elindult a blogunk – leszámítva a Moldova elleni meccset – sorozatosan jönnek a sorscsapások. Úgy gondoljuk, hogy Huszti reakciója is ilyen jellegű történet.

Nem szükséges érzékeltetni, milyen rosszkor határozta el magát Huszti erre a lépésre. Sajnos pont akkor tette ezt meg, amikor végre csapatszellem jött létre. Erősebb lett a csapatkohézió, erre kitálal  futballistánk. Miért most kellett ezt csinálni? Egyáltalán, miért kellett a nyilvánosság elé tárni ezt?

Megértjük, hogy Husztinak fájdalmas volt a játéklehetőség hiánya, de ez nem megoldás. Nem tudom, miért nem lehetett ezeket a dolgokat személyesen megtárgyalni Egervárival. A Zenit légiósa nagy hibát követett el ezzel, nem csak a saját karrierjét illetően, hanem újabb szakadékot nyitott a csapaton belül, és már csak Egervárin múlik, mikor és hogyan tudja kibékíteni a feleket. Mert ha valamiről sokat mond (vagy árulkodik) a levél, az az, hogy a csapat gyengébbik fele sajnos  kóstolgatja az  edzői stábot.

A megoldás csak egy lehet: ha a csapat ellen történik vétség, azt a legmagasabb kiróható büntetéssel kell megtorolni. A sértettséget meg mindenki tartsa szépen magában, és ne a feltörekvő, nála többre hivatott generáció tagjait ócsárolja amiatt, hogy most kevésszer jut lehetőséghez, sőt hamarosan amúgy sem fog.

Végső soron azért sajnáljuk, hogy Huszti elment, pengés, jó játékos volt, de ezzel az üggyel ő halott lett. Nem akarunk több hullát látni!

HAJRÁ MAGYAR FOCI!